Láttam magam választ várva,
mint halántékomon pedző dárda.
Mikor jön e hang kiadója?
Összhang híján ment a harc e szóra.
Láttam magam választani képtelen,
kiért is kell kiállnom most éppen?
Kapcsom nem lévén test és lélek közt,
tudtam egy nap mégis megérzem e közt.
Láttam magam testembe burkolózva
hozzáférhetetlennek hitt lelkem óvva:
Szívem kihasználatlan magam által,
testem kiszolgáltatottan mások által.
Láttam magam gyűjtögetni ezernyi érzést,
felbontatlan hevernek szerteszét,
félretéve...Majd ha képes leszek!
Felbontom ha meg is veszek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése